Üdvözletem Drága Olvasók!
Hűha! Eme csodálatos szófordulat bukkant tudatom felszínére, rögtön amikor megláttam hogy már most 11 rendszeres olvasót tudhatok magaménak. Szavakat nem találok arra, hogy mennyire örülök ennek. Le a kalappal előttetek! Remélem hogy nem fogtok csalódni a sztoriban, és kedveteket lelitek majd ebben a blogban. Ezennel felkerül a prológus, amihez csak annyit fűznék hozzá hogy sokáig gondolkodtam azon hogy milyen legyen. Végül pedig ez jött ki. Azt már ti döntsétek el hogy jó lett e. Megjegyzést írni ér!
ölel: Avianah Rahl
Prologue
"Mélyrepülés a múlt visszatérő jeges hullámai közé,
Közelharcot vívok az önző fájdalommal, minden alkalommal megéri.
Kapaszkodj erősen mielőtt becsapódunk, mindketten tudjuk ez hogyan végződik,
Az óra ketyeg, s az üvegfal darabokra hullik, én pedig újra megfulladok benned."
Sötétség. Ez tűnik fel először amikor tudatomra ébredek, a következő pedig amit megérzek az a rémisztő magány. Nem tudom hol vagyok, és megfogalmazni is eléggé nehézkes. Mintha lebegnék a semmi közepén, pontosabban közel valamiféle pokolhoz hiszen a rémület és a félelem minden perccel egyre erőszakosabban rántja görcsbe gyomromat, és szorítja el torkomat. Nem érzek fájdalmat, örömöt vagy szomorúságot. Csak a rideg félelem maradt társam ebben a magányos lebegésben, amit úgy érzékelek mintha egy örökkévalóság óta tartana. A legrémisztőbb az egészben azonban az, hogy csend van. Hatalmas csend.
Fény. Aztán egy nap, vagy pár órával később, igazából fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, meghallom az első hangot. Ütemes és egyenletes pittyegés üti meg a fülemet. Először szinte alig hallhatóan, tompán ver visszhangot a sötétben, aztán egyre jobban felerősödik a hang. Az agyamban információ után kutatok, de nem találok semmit ami behatárolná ennek a furcsa zajnak a mivoltát. Később már amikor több hang és zaj is eljut a tudatomig, a sötétség oszlani kezd. Olyan érzés mintha egy kádnyi víz alá merültem volna, most pedig valaki kihúzza a dugót és a víz ami eddig elnyomta a külső zajokat, apadni kezd. Aztán érzékelni kezdem a saját testemet, megmozdítom az ujjaimat vagy megtöltöm levegővel a tüdőmet. Ilyenkor a hangok örvendeznek, és reménységtől túlfűtve imádkoznak a csodáért. Végül egy nap a sötétség teljesen eloszlik, és nem marad más mint én aki újra a testem rabjává válhattam. Most már teljesen felfogok mindent a külvilágból, és tudom hogy mi a következő lépés.
Szemhéjaim először lassan tapogatózva mozdulnak meg, majd óvatosan nyitogatni kezdem őket. Amint egy kis fénysugár beszökik az apró nyíláson, én újra lehunyom szemeimet. Nehéz megszokni a hirtelen fényt. Végül amikor úgy érzem hogy már hozzászoktam a fényhez, kitárom a szemeimet.
Halál. Amit először észreveszek hogy egy kórházi ágyban fekszem. A kezemből kiáll néhány tű, meg az infúzió. A bal oldalamon levő gép pittyeg, ez méri a szívverésemet. Mit keresek én itt? Fut át az agyamon a kérdés, és eszeveszetten próbálok visszaemlékezni a történtekre. Mintha egy ködfátylon keresztül nézném, beugrik néhány részlet. Jack mosolygós arca. A sötét utca, amit az eső áztat. A fékcsikorgás, a saját sikolyom rémisztő éle, és a becsapódás..
Abban a pillanatban minden értelmet nyert. Én túléltem, Jack pedig nem. Mert ő meghalt.
Szia, vagy üdv, akármi!
VálaszTörlésNagyon, de nagyon tetszik ez a kis úgymond "szösszenet". És ez a dizájn.
Eláll a szavam. Csak így tovább!
Ölel,
Katherine
Kedves Katherine!
TörlésNagyon köszönöm ezt a kis megjegyzést. Jól esett!!
Puszik,
Avianah
Drága Avianah!
VálaszTörlésÖrülök, hogy ilyen gyorsan hoztad a prológust, ebből még csak azt tudtam meg, hogy nagyon ügyesen és kifejezően fogalmazol! Tehetséges vagy! :)
Várom a következő részt!
Ölel,
Dorothy L.
Drága Dorothy!
TörlésKöszönöm a szép szavakat, és a bizalmat. Kedves hogy ezt mondod, és ezek szerint tényleg tetszett a prológus. Igazából nem voltam biztos a dolgomban, de úgy látszik hogy nem volt miért aggódnom. :) Köszönöm!
Igyekszem az első fejezettel!
Ölel,
Avianah
Drága Avianah!
VálaszTörlésElőször is szeretném megdicsérni a design-t, mert elképesztően gyönyörű, és ízléses, le a kalappal előtted!
Őszintén, először azért nyitottam meg a blogot - FB-n jött szembe velem -, mert éppen nagy Percy Jackson lázban égek, és Logan Lermanon azonnal megakadt a szemem. Megnyitottam, és a kinézet azonnal megfogott. Lehet, hogy felszínesnek tűnik, de mindenkinek be kell ismernie, hogy sokkal kevesebb kedve van elolvasni valamit egy undorító design-nal.
Elolvastam a tartalmadat, és majdnem felsikítottam. Végre találtam egy olyan egyedi történetet, ami tényleg nem koppintása semminek, semmi nem jut róla eszembe, se könyv, se film, se sorozat. Érdekes és megkapó történet, ami még le is köt, és úgy tűnt, a stílusod is egész jó.
Nagyon megörültem, hogy felkerült a prológus. Tényleg. Nem sok blogot olvasok, mióta kikerültem az aktív blogosok köréből, és a történetek helyett már csak felrakom a kritikáimat és kész, de a tiédet bejelöltem magamnak.
A stílusod tényleg tetszik, nem akartam abbahagyni a felénél, vagy átugrani néhány mondatot. Eleve a történet is nagyon érdekel, és lévén hogy az elején abban a hitben voltam, hogy a srác halálára hozod ki a prológust, nagyon meglepődtem a végén, teljesen felcsigáztál!
Persze, ez sem volt tökéletes; először is, ki kell javítsalak. Nem "vízhang", mert nem a víznek a hangja, hanem "visszhang", mint visszaverődő hang:) (Egyébként sokáig én sem tudtam.) Néhány helyen én a drámaiság fokozása érdekében egy-egy fél mondatot új mondatba írtam volna, illetve vesszőhibáid vannak, de azokba bele lehet tanulni, az előbbi pedig abszolút csak az én vélemény, ez valószínű inkább az én stílusommal jár.:)
Csak gratulálni tudok!
Sok sikert a bloghoz!
Puszi,
Fruzsi (www.coffee-movies-books.blogspot.com-féle Fruzsi:D)
Ui.: Bocsánat, amiért így ömlengtem, de most ez jött ki belőlem:)) Ha én egyszer kommentet írok nincs megállás...:D
Drága Megismételhetetlen Fruzsi!
TörlésMár facebookon is megörvendeztetett a kommented, de most hogy végig olvastam ezt a "miniregényt" amit nekem idekörmöltél, még nagyobb mosoly kerekedett az arcomra. Nagyon jólestek a szavaid, be kell valljam igazán hízelgőnek találom amit mondasz. A végén még én is elhiszem magamról, hogy valami jót csináltam. :)
Igyekszem a hibákat javítani, és köszönöm hogy felhívtad rájuk a figyelmemet. Ruben később fog belépni a történetbe mint főszereplő, először szeretném Heloise kis "mindennapjait" szavakba önteni. Persze a mi kis szarkasztikus Percy Jackson bőrébe bújt adoniszunkat is bőven szerepeltetem majd.
Reméltem hogy sikerül valami egyedit alkotnom, és úgy látszik egész jó úton haladok. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.
Köszönöm neked hogy itt jártál, és megszerettél na meg hogy írtál!!!
Ezer puszi,
Avianah
Juj, az kimaradt, pedig le akartam írni, hogy azért remélem nem így lesznek a fejezetek, és ez csak a prológus sajátsága, hogy így vannak kiemelt szavak, és a bekezdések ilyen széttördeltek.:)
VálaszTörlésPuszi, Fruzsi
Nem, nem így lesznek a fejezetek. Azok tudod olyan szépen hagyományosan árasztják majd el az étert. :))
Törléspuszpusz
Szia! Harmadjára próbálom megírni ezt a megjegyzést. Ideges vagyok, de muszáj ezt megosztanom veled. :)
VálaszTörlésNos... Ez egy lenyűgöző kezdés. Az érzelmek, amiket szavakba öntöttél, teljesen magával ragadtak. Mintha önnönmagam feküdt volna a kórházi ágyon, s én tértem volna vissza lassan a sötétségből. Csak gratulálni tudok.
Már várom a folytatást. :)
Ui.: Imádom Logant
Sok sikert kíván A. J. ^^
Szia A. J,!!!
TörlésOlyan kis édes komit hoztál össze. Remélem nem miattam lettél ideges, vagy azért mert ez a fránya blogspot megakadályozott a megjegyzés írásában?
Nos, felettébb boldoggá tesz hogy azonosulni tudtál Hel-lel, hiszen ez egy fontos dolog egy jó sztoriban. Köszönöm a szép szavakat, és a jelenlétedet!
Ölel,
Avianah
Drága Avianah!
VálaszTörlésBevallom, egy ideje már szemezgettem a blogoddal, de most végre rá is tudtam venni magam az olvasgatásra. Már a fülszöveg is megfogott, nagyon eredetinek találom az ötletet. A prológus is bámulatos lett, egyszerűen csak úgy faltam minden egyes sorát! Mind a cselekmény, mind a kivitelezés varázslatos és egyedi, biztosan állíthatom, hogy igazán tehetséges vagy!
Nagyon izgulok, mi lehet majd a folytatásban, alig várom már az első fejezetet!
Csók, Elena Brame
ui.: Az oldalamon blogverseny folyik, én pedig rettentően örülnék, ha jelentkeznél; természetesen, amennyiben kedved engedi. http://mirage-blogmagazine.blogspot.hu/2014/03/blogverseny-1.html
Drága Elena!
TörlésKöszönöm kedves szavaidat, nagyon jólesnek nekem! Igazán örülök annak, hogy ennyire megfogtalak a prológussal és hogy nem siklott az egered a rikító vörös x-re jobb felül. Maradj velem végig, és olvass tovább!!
Csók,
Avianah
ui.: megnézem a versenyed, ha tetszik természetesen számíthatsz rám! ;)
Üdv! Szia! Bármi. :) (Nem tudom,hogyan köszöntselek.)
VálaszTörlésElőször is: fantasztikus lett a kinézeted! Tényleg nagyon tetszik, és azt kell mondjam, nekem kevés blog design-ja nyeri el a tetszésemet, de ez határozottan elnyerte. :)
Egy csoportban akadtam rá a blogodra, majd először megnyitottam, de valamiért bele sem kezdtem.(Volt valami dolgom,már nem emlékeszem,hogy mi.)
De szerencsére ma újra megnyitottam. :) Nagyon örültem, hogy nem a tipikus híres embereket használtad fel szereplőnek (gondolok itt Selena-ra,Miley-ra,stb.Persze velük sincs bajom), és a nevek is eredetiek, nem túlságosan elterjedtek.:)
Nekem nagyon tetszett ez a "kezdet", látszik, hogy szépen, és igényesen fogalmazol. Csak így tovább!xx
Drága Diana!
TörlésŐrülten boldog vagyok amiért újra és újra rám találtál, el sem tudod képzelni mennyire jól esnek a szavaid. Igyekeztem minél otthonosabbá és igényesebbé változtatni a blogot, és ezek szerint sikerült is. Örülök hogy a prológus elnyerte a tetszésedet, és remélem hogy a továbbiakban sem okozok csalódást!!!!
Puszil,
Avianah